Ma egy katonadalt választottam, melyeknek általában nem sok mondanivalójuk van, azon kívül, hogy sírnak, mert el kell menni, de ez most különösen megfogott.

Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még, gyönge vagy még, babám a szerelemre.
Gyöngeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni.
Megmondanám a császárnak magának,
Hogy lányokat is, lányokat sorozzon katonának.

De a császár, de a császár azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a csákó a lány fejébe.
Mert a lánynak harminchárom szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya alá Harminckettes baka kell.

Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke - Régi látogatóknak már tudvalevő, újaknak kifejtem, hogy a magyar nóták első számú törvénye, hogy nagyjából mindegyik egy megállapítással kezdődik. Ezek valójában egyszerű, az egyszerű ember számára könnyen megemészthető tények, amelyek általában arra szolgálnak, hogy a közönséget megfogják a, "hínnye, bizonyám úgy van!" gondolat ébresztésével. Ezek után a közönség már meg van győződve affelől, hogy a nóta írója igazat beszél végig.
Itt egy kicsit biceg a mondanivaló, mert attól mert a víz simára csiszolta a kavicsokat nem biztos, hogy mindegyik márványdarab, de annak idején be lehett etetni a népet ezzel, így a "tyű, én ezt nem is tudtam, pedig végig ott volt a szemem előtt!" gondolattal hallgatja a dalt tovább, remélve, hogy további újszerű tények lesznek itt megvilágítva.
Gyönge vagy még, gyönge vagy még, babám a szerelemre - Itt most felmerül a nagy kérdés, hogy vajon testileg, vagy szellemileg gondolja a dal írója. Igaz ugyan, hogy a nóta katonákról szól, kiknek illett annak idején is férfiasan durvának lenni, de hát tudjon már az ember különbséget tenni, a nő meg az ellenség között, már csak a fegyvernem miatt is. Ha meg szellemileg értette a szerző, akkor valószínűleg a lány erkölcsi megedzettségére utal, vagyis mai nyelven arra, hogy nem jönnek most össze, mert a csaj még fiatal, neki még élni kell, a csávó elmegy katonának, majd hülye lesz a hölgy várni hónapokat míg kimenőt kap a főhősünk. Jobb is ezt előre lezárni, nemhogy aztán egyszer csak nem ír már levelet.
Gyöngeséged nem annyira sajnálom - Tehát ez mondjuk a itt a legkisebb baj, mert ugyebár szép is a kis törékeny nő, és az sem árt mindig ha rugalmas erkölcsileg, viszont...
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom - Megmondja kerek perec, szar dolog ez a katonaság, mennyivel jobb lenne egész nap csak durvulni a gyengelánnyal és arra vigyázni, hogy más össze ne törje.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni - Az új szakasszal hirtelen témát vált a fickó, mint aki szinte már a szürrealitásig is elmenne azért, hogy megoldást találjon a problémára.
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni - Mert ha már így összeismerkedtek, akkor megmutathatná az öreg hol húzza mag magát az adófizetők (bár volt akkor már adó?) pénzén, meg a kitüntetéseit meg ilyesmi.
Megmondanám a császárnak magának - Csak úgy, mikor kettesben vannak, hogy egyenes választ halljon, ne szégyellje a császár a tanácsadók előtt bevallani, hogy titkon ő is azt akarja...
Hogy lányokat is, lányokat is sorozzon katonának - Az igen! Így már biztos, hogy minden rendben lenne. Először is már miért maradnának otthon, főzni úgysincs kinek, és egybegyűlnek, csak a bajt csinálják, mire hazajönnek a férfiak mindenki ki van tárgyalva. Másodszor meg milyen praktikus lenne már, hogy eleve kéznél lenne az, ami a nők hiányában csak kéznél van. (De piszok trükkösen meg lett ez fogalmazva).
 

De a császár, de a császár azt írta a levélbe - Ha nem is személyesen, de a fickó legalább levélben felvetette a témát a császárnak. Mondjuk meg is van a véleményem a császár elfoglaltságairól, ha arra is van ideje, hogy ilyen marháknak visszaírjon.
Nem illik a, nem illik a csákó a lány fejébe - Ezzel a szexista kifejezéssel próbálja diplomatikusan kihúzni magát a kérdés alól, esélyt sem adva az egyenlőségnek. Én elsőre csákányt olvastam, (ami nem csoda, figyelembe véve, hogy régebben elég gyakran használták a "fejébe" kifejezést "fejére" helyett).
Mert a lánynak harminchárom szoknya kell - Legalább ennyi, és a kor szabányainak megfelelően szigorúan egyszerre kell őket hordja. A divatirányzatnak valószínűleg az az alapja, hogy a káposztának is nehezebb megtalálni a közepét.
Szoknya mellé, csuhaj szoknya alá harminckettes baka kell - Lehet, hogy történelmi hiányosságaim vannak, de semmiképp nem jövök rá, hogy mit rejt a harminckettes szám, minek a mértéke. Mondjuk az is előfordulhat, hogy cipőméretről van szó, tekintettel arra, hogy milyen kis gyenge a lány. Csak tudhatott ez a császár valamit!